Deutsch Manó és fia áruháza

Deutsch Manó és családja

Deutsch (Deuts) Emánuel várpalotai ékszerész 1815-ben született Veszprémben „jellegzetesen honosult magyar zsidó család” második fiúgyermekeként. Később Manóra magyarosította a keresztnevét és 1843-ban áttelepült Várpalotáról Székesfehérvárra, hogy átvegye elhalt sógora boltját és megalapítsa Fehérvár egyik legjelentősebb kereskedő dinasztiáját.

Deutsch Manó nemzetőrként részt vett az 1848-as forradalomban. A szabadságharc bukása után a fehérvári polgárokra kivetett hatvanezer forint hadisarcból neki is tekintélyes összeget kellett vállalnia, az adójának négyszeresét fizette. A Veress Éva által írt családtörténetben Manó dédapára úgy emlékezett a család, mint gyerek- és állatszerető, vidám emberre. 66 éves korában, 1881. január 26.-án halt meg Székesfehérváron.

Felesége Deutsch Manóné született Gutthard Antónia 1827-ben született Veszprémben, művelt és felvilágosult magyar zsidó családban, ahol ő volt 11 testvér között a legidősebb lány. (A sírkő felirata szerint Gutthard Antónia, a Veress Éva által írt családtörténetben a dédanya Gutthard Matild néven szerepel.) 72 éves korában, 1899-ben halt meg Székesfehérváron.
Deutsch Manó és feleségének síremléke ma is megtalálható az Óvoda utcai izraelita temetőben.

Deutsch (Deák) Dávid és családja

Deutsch Manónak és Gutthard Antóniának tizenkét gyereke volt. Elképzelhetitek a családi asztalt, ahol a népes családon kívül a boltossegédek és a „napokat evő” szegénysorsú diákok is helyet kaptak - írja a családtörténet lapjain Veress Éva. Legidősebb fiuk az 1852-ben született Dávid jelentős szerepet töltött be a családi vállalkozásban, az ő vezetése alatt lett a kis textilboltból tekintélyes üzletház.

Deutsch Dávid tanulmányait a Székesfehérvári Kereskedelmi Iskolában végezte és Bécsben gyakornokoskodott. Apja halála után 1881-ben vette át a cég vezetését és a 19. század végére felvirágoztatta, a 20. század elején új épületbe költöztette az áruházat.
Későn nősült, 37 évesen, mert mint legidősebb báty, előbb tisztességgel (rendes hozománnyal) férjhez kellett adnia sok húgát. Felesége Zipser Malvina volt, négy fiúgyermekük született:

Deák Pál (1890-1976)
Deák István (1892-1980)
Deák Imre (1895-1934)
Deák Károly (1897-1984)

Deutsch Dávid, amint a törvények megengedték, 1897-ben (más források szerint 1902-ben) magyarosította a nevét. Kezdetben nagybátyja nyomán Némethyre akarta változtatni a Deutschot, de végül a fiuk francia tanárnője, Louise Savoie javaslatára a Deák nevet választotta.

Deák Dávid 1940. április 18-án, 88 éves korában halt meg, az üzletet legidősebb fia, az 1890-ben született Pál vette át. Volt idő, hogy három nemzedék, Dávid nagypapa, fia Pál, és annak a fia, az 1920-ban született Péter együtt dolgozott az áruházban.

Deák Dávid végrendeletében így írt: „Én nyugodt lélekkel hagyom itt a földet, mert akármiképp megaláztak, én életem során mindenképp kötelességemnek megfeleltem. A részvényeimet osszátok el 8 részre, mind a hét unokám 19-19 darabot kap, a többiből 50 % a zsidó szeretetházé, a másik 50 % a keresztény Júlia otthon lakói javára adassék. Van a zsidó templomban egy pár ülésem, mai ára 600-700 korona. Ezen összeg fele részben a belvárosi kereskedelmi iskola, másik része a most építendő Ipariskola félárvaként szorgalmas tanulóinak jutalmazására fordítandó, felekezeti különbség nélkül! Sírkövem olyan egyszerű legyen, mint a szüleimé. Tartsatok tovább is össze, mert abban van a legtöbb erő és ez fogja a mi emlékünket legjobban megőrizni.”

Temetésén Székesfehérvár polgármestere, Csitáry G. Emil búcsúztatta: „Hosszú évtizedeket töltött a város kereskedelmi és gazdasági életének szolgálatában. Példás szorgalma, abszolút megbízhatósága, puritán egyénisége, kristálytiszta becsületessége és minden közjó iránti áldozatkészsége a város egész közönsége körében különös megbecsülést és tiszteletet szerzett számára. Elmúlása súlyos veszteséget jelent Székesfehérvár városának.”

Források: Veress Éva (Deák István lánya) által írt „Két magyar család párhuzamos története a kezdetektől a 20. század végéig” című családtörténet Deutsch-Deák családról szóló fejezetei
Arcanum térképek: Habsburg Birodalom - Kataszteri térképek (XIX. század), Székes Fejérvár, 1882
Demeter Zsófia – Gelencsér Ferenc: Székesfehérvár Anno… Pillanatképek egy város életéből
Demeter Zsófia – Gelencsér Ferenc: Örvendezz, királyi város!
Horváth-Buthy Lilla (FEOL): Új, elegáns áruház nyílt Székesfehérváron
Magyarország műemlékei - Székesfehérvár
Rolf Singer: A székesfehérvári izraelita temető titkai
Székes Fejérvári Naptár Képekkel, hasznos és mulattató tartalommal 1909. évre, Fejérvármegye és Székesfehérvár sz. kir. város közönsége részére
Székesfehérvári szemle 1938. szerkesztette: Marosi Arnold és Dormuth Árpád, kiadta a Fejérvármegyei és Székesfehérvári Muzeumegyesület
Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, Kereskedelemtörténeti dokumentációs gyűjtemény
Csutiné Schleer Erzsébet: Schmidl Ferenc életrajza
A szerző saját fotógyűjteménye, illetve saját készítésű tervei, fényképei

Az épület története

1. fejezet - Deutsch Manó rőfösüzlete (1843-1881)

Az áruház elődjét 1843-ban jegyezték be Fischer és Deutsch néven. Kezdetben a Nádor (mai Fő) utcában, az akkor még álló Budai kaputorony melletti épületben nyitották meg rőfösboltjukat (vászon, függöny, szőnyeg üzlet). Hamarosan Deutsch Manó önállósodott és előbb a mai Liszt Ferenc utcába, majd végleges helyére, a korabeli Rákóczi (Kórház) utcza és a Városház tér sarkán álló barokk stílusú egyemeletes épületbe helyezte át lakását és üzletét.
A későbbi áruház bejárata felett büszkén hirdette a felirat: "alapult 1843".

A Deutsch család lakóházának földszintjén lévő rőfösüzlet jól prosperált, eltartotta a családot. Amikor az alapító fia, Deutsch Dávid felnőtt, ő is bekapcsolódott a családi vállalkozásba és az 1870-as években Deutsch Manó és fia néven folytatták a kereskedést. Már ekkor is folyamatosan fejlesztették az üzletet, a Városház tér felé míves faszerkezetű kirakat és üzletbejárat készült.
Deutsch Manó 1881-ben, Antónia asszony 1899-ben meghalt, ezt követően az üzletet átvette a következő generáció.

2. fejezet - Deutsch Manó és fia női divat és vászonáruháza (1881-1910)

Deutsch Manó halála után lezárult egy korszak, de továbbra is Deutsch Manó és fia néven működött az áruház. 1881-től az alapító fia, Deutsch (Deák) Dávid vezette a céget, aki bővítette az áruválasztékot és méteráru mellett elkezdett női divatáruval is kereskedni. Ez elhozta az üzlet fellendülését, de igazi virágzása a 19. század végén köszöntött be.

Deák Dávid volt az országban az első, aki 1896-ban bevezette a szabott árakat. Ez kezdetben csökkentette a forgalmat, az emberek nehezen mondtak le a megszokott alkudozásról, idővel azonban megerősödött a vásárlók bizalma és fellendült az üzlet.

A nagy forgalom szükségessé tette a folyamatos bővülést, ezért 1893-ban a földszinten növelték az üzletet a szomszédos mészáros helyiségével és az udvaron raktárt építettek.
1898-ban a Deák-házaspár a bolt felső emeletéről a Megyeház térre költözött a gyerekekkel, és az emeleti lakásukat is üzleti célokra alakították át, külön szőnyeg- és függönyosztályt nyitottak.
Ekkor már az egész épületben működött az áruház, de az eredetileg lakóépületnek épült ház üzlet funkcióra nem megfelelő beosztása miatt további építkezések váltak szükségessé.

3. fejezet - Deutsch Manó és fia divat és szőnyeg áruháza (1910-1937)

Deák Dávid 1909-ben megbízta Bauer Emil és Guttmann Gyula székesfehérvári kötődéssel is rendelkező budapesti építészeket egy új üzletház tervezésével. 1910 februárjában lebontották a Városház tér sarkán álló épületet és nekiláttak az új háromszintes (pinceszint, földszint, emelet), átriumos belső kialakítású áruház felépítésének.

Az áruház céljára tervezett érett szecessziós épület fő attrakciója az alaprajzilag hatszög alakú központi galériás üzlettér és a tetejére került kb. 9 m átmérőjű acélszerkezetű üvegezett félgömb kupola volt. Főbejárata a sarkon nyílt a Városház tér felé fordulva, felette az erkély tömör mellvédjén büszkén hirdette felirat az alapítás idejét. A földszinten mindkét irányban hatalmas kirakatok domináltak, felettük szélességben azonos négyosztatú ablaksávval. A sarkokon átforduló, karakteres lábazattal induló, háromszögletű zárókővel koronázott lizénák kihangsúlyozták a homlokzat vertikális irányultságát, közöttük a tetőn áttört virágmotívumos attikafal készült. A finoman strukturált felületű vakolt homlokzati felületek tovább fokozták a szecessziós hangulatot.

Az átépítés után Deutsch Manó és fia divat és szőnyeg áruháza néven nyílt meg az üzletház 1910 szeptemberében (más források szerint 1911-12-ben), később, a tulajdonosok névváltoztatását követve Deák testvérek divat-, vászon- és szőnyegáruháza” néven működött tovább.

1914-ben kitört az I. világháború és komoly áruhiány alakult ki. Ezért a Deák testvérek egyesítették üzleteiket a másik jelentős fehérvári kereskedő dinasztiával, a Keresztes családdal (akikkel unokatestvérek voltak) és Alba Textilkereskedelmi Kft. néven közös céget hoztak létre, amelyhez később egy neves budapesti kézimunka-kereskedés is csatlakozott: Ádám Károlyé. Együtt szerezték be az árut nagykereskedelem kizárásával közvetlenül a gyárakból.

1919-ben, a Tanácsköztársaság idején elvették Deák Dávidtól az áruházat, csak a húszas években kapta vissza a család. 1926-ra normalizálódott a helyzet és újra fellendült az áruház. Deák Pál közben tagja lett a Székesfehérvári Kereskedelmi Társulat igazgatási bizottságának.

4. fejezet - Deák testvérek áruháza (1937-1949)

Csitáry G. Emil polgármester irányításával az 1930-as években nagyszabású városfejlesztési koncepciót dolgoztak ki, a rendezési folyamat szakmai megvalósításának élén Kotsis Iván és Schmidl Ferenc építészek álltak. Ők formálták meg az 1938-as Szent István emlékév és Eucharisztikus Kongresszus miatt előtérbe került Székesfehérvár városképét, hozzá Hóman Bálint székesfehérvári országgyűlési képviselő, vallás- és közoktatásügyi miniszter révén állami fejlesztési pénzeket kaptak.

A Városház tér épületeinek rendezése során 1935–1936 között épült ki mai formájában a városháza és 1937-ben építették át a Deák testvérek áruházát.
Az áruház átalakításának terveit - a városházához és több más fehérvári épülethez hasonlóan Kotsis Iván készítette – akit Schmidl Ferenc, a város Mérnöki Hivatalának vezetője hívott meg Fehérvárra, hogy részt vegyen a nagyszabású munkálatok előkészítésében és tervezésében.

Az üzletház átalakítása során eltávolították az acélszerkezetű félgömb kupolát, helyén szintén kör alaprajzú, de sokkal laposabb, a Városház térről nem látható felülvilágítót építettek. Az eredeti üvegkupolát sikerült épségben lebontani, azt a városi kertészet üvegházként használta tovább.
A bejárat, a felette védelmezően kiugró tömör mellvédű erkély és a homlokzati nyílászárók változatlanul megmaradtak, de a jellemzően vertikális tagolást felváltotta a horizontális elemek túlsúlya - ezzel a homlokzatok arányrendszere alapvetően megváltozott, modernebb lett.
A sarkokon átforduló lizénákat, közöttük a tetőn megjelenő áttört virágmotívumos attikafalat és a finom szecessziós díszítéseket eltávolították a homlokzatról, egyszerű főpárkány és nyíláskeretezések készültek.

Összegezve elmondható, hogy az eredeti szecessziós áruházépület - kora és stílusa miatt is - kilógott a Városház tér barokk épületegyütteséből, de az Árpád-fürdő szecessziós épületéhez hasonlóan rendkívül érdekes színfoltja volt a belvárosnak. Jellegzetes díszei leszedésével, letisztult, modern homlokzatával azonban az egyediségét elvesztett ház továbbra is „hontalan" maradt ebben a térben.
Az viszont kétségtelen, hogy a gyakori és jelentős költséggel folyó építkezések az áruház kimagasló jövedelmezőségét mutatják.

Deák Dávid 1940-ben, 88 éves korában meghalt, az üzlet vezetését legidősebb fia, az 50 éves Deák Pál vette át.
1944-ben a Deák családot bevagonírozták és koncentrációs táborba, Auschwitz-Birkenauba hurcolták. Deák Pál Dachauba került munkára, felesége és lánya gyárban dolgozhatott így mindannyian túlélték a holokausztot. 1946-ban tért haza a testben-lélekben megtört család.

A 2. világháború alatt - 1945-ben - az épület bombatalálatot kapott és súlyosan megsérült. A Városház tér felé néző bejárati homlokzat és a Püspöki palotára tekintő északi homlokzat szinte teljesen megsemmisült.
Az alábbi „robbantott metszeten” jól megfigyelhető a hatszögű elárusító tér feletti kör alaprajzú felülvilágító acélszerkezete és a főpárkány feletti attikafalon a „DEÁK” felirat maradványa. A viszonylag épen maradt nyugati homlokzaton jól látszik a kirakat és az emeleti ablakok védő deszkázata.

5. fejezet - Állami után Pannónia, majd Centrum áruház (1950-1994)

A Deák család 1946-ban - rögtön hazatérésük után - nekilátott a romeltakarításnak és 1947 végére helyreállították az áruházat. A háborús károk helyreállítása nem tisztán az 1937-ben átépített állapothoz tért vissza, hanem néhány jelentős, az épület alaprajzát és homlokzatát is érintő változtatást hozott.

A bejáratot teljesen átépítették, a Városház tér felé eső - eddig lecsapott - sarkot kiegészítették. A félköríves boltívekkel létrehozott árkádos földszint fölé az emeleten íves zárt sarokerkélyt építettek 6 keskeny ablakcsíkkal. Az íves zárterkély felső részét a Deák-Keresztes közös családi vállalkozás, az Alba Textilkereskedelmi Kft. kőbe vésett logója díszitette. A nyugati és északi nagy kirakatokat két részre osztották és félköríves boltívvel hidalták át.
Ezek a módosítások jelentősen megváltoztatták a Kotsis Iván által tervezett homlokzat összképét.

A belső térbe - kisebb-nagyobb alaprajzi változások mellett - egy jelentős módosítást is beletuszkoltak. Az elárusítótér növelése miatt lemondtak az egyemeletes épület eddigi nagy belmagasságaival létrehozott szellős tereiről és két közbülső födém beépítésével az eddigi két szintet három, nyomott belmagasságú szintre osztották. Az alapterület növelése mellett ezzel elérve azt a rendkívül „érdekes hatást” is, hogy az első emelet félköríves ablakai térdmagasságban voltak.

Az áruház államosítása a korra oly jellemző ellentmondásossággal zajlott. 1946-ban a forint bevezetése után az állami szervek árut utaltak ki Deák Pálnak, mint a város támogatásra érdemes, tekintélyes kereskedőjének, majd egy évvel a hivatalos államosítások előtt bőrkabátosok jelentek meg, és azt állítva, hogy hibát találtak a könyvelésben, elkobozták az épületet és a teljes árukészletet.

Az államosítás után 1950-től Állami áruház, később Pannónia áruház néven működött az épület. Az 1970-es évek elején - kisebb homlokzatfelújítás után - csatlakozott a Centrum áruházak népes családjához.

A kirakatok feliratai alapján kezdetben az árukészlet a Deák testvérek áruházával megegyezően alakult: „női ruhák és kabátok, selyem és vászonáruk, függöny, szőnyeg, paplan, férfi és női divatáru”. Később a szomszéd épület (egykori földhivatal) bejáratig terjedő földszinti részét a Centrum áruházhoz kapcsolva megnyílt a műszaki osztály.

6. fejezet - Átrium áruház, majd Alexandra könyváruház (1994-)

Az 1990-es privatizáció után a Pannonker Kft. üzemeltette az áruházat Pannon Centrum néven, lényegében változatlan épületben és árukészlettel. 1992-ben a Pannonker Kft. többségi tulajdonosa az Albacomp Rt. lett. Ekkor merült fel az épület újbóli teljes átépítésének és a tehetős vásárlókat megszólító, elegáns belvárosi áruház kialakításának gondolata.

A tervezési megbízást a Mérmű Kft. kapta, hiszen korábban már bizonyítottak az Albacomp főhadiszállásának és iparterületének tervezésével. Az iroda vezető építésze, Virág László merész ötlettel rukkolt elő. Tervével vissza kívánt térni az épület eredeti - Bauer Emil és Guttmann Gyula építészek 1910-es tervei alapján épült - szecessziós homlokzatához. Az akkori Műemlékvédelmi Hivatal ezt nem fogadta el mondván: "de gustibus non est disputandum..." ezért új tervezővel, a barokk belvároshoz jobban illeszkedő, ötszintes, magastetős épület készült, barokkos új homlokzattal, aminek az eredeti épülethez már nincs semmi köze.

Az 1994-es átépítés akkori árakon bő 70 millió forintba került. Több, mint száz négyzetméterrel bővült az alapterületet és nagyobb lett az eladótér. A földszint és az emeletek mellett a pinceszint nagy része is megnyílt a vásárlók előtt, a magastető ráépítés pedig lehetőséget biztosított a tetőtérben új irodák elhelyezésére.

Alaprajzi kialakítás

Az épület bejárata átalakult, a Városház tér felé kiegészített sarok a földszinten szélfogóként került megformálásra kívül kifelé nyíló kétszárnyú, belül automata tolóajtókkal. Felette az emeleti szinteken nagyméretű, két szintet átfogó üvegfallal nyílt meg a tér felé. A bejárattal szemben, a meglévő hatszögletű eladótér közepén kialakított téglalap alakú födémnyílásban helyezték el a szintek megközelítését szolgáló „S” alakú íves acélszerkezetű lépcsőt. A pinceszint, földszint és a két emeleti szint nagy része eladótérként funkcionál, a hátsó traktusban raktárak, személyzeti lépcső, öltöző és mosdó, valamint teherlift kapott helyet. A szomszéd épületbe (földhivatal) földszinten átnyúló egykori műszaki osztály külön bejáratú üzlethelyiségként került kialakításra.

Az épületre új magastetőt építettek, az így kialakuló tetőtérbe irodák és a hozzájuk tartozó kiszolgáló funkciók kaptak helyet. A tetőn - az eredeti kb. 9 m átmérőjű félgömb üvegkupola helyett - 6 m átmérőjű üvegezett felülvilágítót helyeztek el, mely a födémnyílásokon és lépcsőkön keresztül az egész épület belsejét természetes fénnyel világítja meg.
Innét kapta az Átrium áruház nevet, bár ennek a fogalomnak nem felel meg maradéktalanul, hiszen az átrium az építészetben zárt belső udvart jelent, manapság legtöbbször üvegtetővel lefedve.

Az elegánsnak álmodott Átrium áruház átadása 1994. november 29.-én történt ünnepélyes keretek között. A Fejér Megyei Hírlap korabeli cikke így számol be az eseményről: „Az ünnepélyes megnyitón Bod Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank elnöke vágta át a szalagot, felavatva ezzel Fehérvár többek szerint legszebb áruházát. A kívül-belül megszépült, elegáns épület végre valóban beleillik a városközpontba.”

Homlokzati kialakítás

Az 1994-es átépítéssel az épület homlokzata többé valóban nem lógott ki a Városház tér historizáló épületegyütteséből. Nem volt olyan egyedi és érdekes színfoltja a belvárosnak, mint az 1910-es Bauer Emil és Guttmann Gyula által tervezett érett szecessziós épület és olyan letisztultan modern sem volt már, mint a Kotsis Iván tervei alapján 1937-ben átalakított Deák testvérek áruháza.

A homlokzatoknak nem maradt olyan részlete, amely ne újult volna meg. A Városház tér felé kiegészített épületsarok bejárati sarokrizalitként kiemelésre került, a földszinti szélfogó felett az épületből kimaradt légtérrel, az emeleti szinteken nagyméretű, két szintet átfogó kazettás üvegfallal. A sarokpillér lekerekített kialakítása igyekszik reagálni a szemközti hivatali épület íves sarokmegoldására.
Minden homlokzati nyílászáró átalakult, az eredetileg horizontális kirakatok és emeleti ablaksávok immár vertikális rendbe sorakozva felvették "helyes" barokkos arányaikat. Közöttük a stilizált, de karakteres főpárkányig felfutó lizénák erősítik az épületre jellemző vertikális tagolást, a sárga szín három árnyalatát használva a homlokzati mélységek kihangsúlyozására. Mindezt két traktus erejéig megismételve a Vasvári Pál utca felé is. A kevert színű patinásított cseréppel fedett tetőből rézlemez bádogozással emelkedik ki a névadás apropójául szolgáló felülvilágító.

A sarokrizalit főpárkány fölé nyúló attikafalán két évszám látható.
Az északi oldalon 1843 - ekkor érkezett Székesfehérvárra Deutsch Manó és alapította meg kereskedelmi vállalkozását. Az üzlet sikerét fia, Deák Dániel teljesítette ki és építette meg 1910-ben a város ikonikus áruházát. Azt az érett szecessziós épületet, mely messze megelőzte korát.
A nyugati oldalon 1994 - ekkor nyerte el mai formáját az épület. Évszázadokkal visszarepülve az időben…

Sajnálatos módon a Deutsch-Deák-Állami-Pannónia-Centrum-Átrium-Alexandra áruházat is utolérte megannyi magyar üzlet és áruház, pld. az egykor szebb napokat látott székesfehérvári DOMUS áruház sorsa, 2020-ban olcsó kínai vagy vietnami vegyeskereskedés lett belőle. Salgó polcokra felzsúfolt diszkont árukkal, kihasználatlan, üresen tátongó kirakatokkal. A városunk főterén…