Wiener Konzerthaus

A Wiener Konzerthaus története

A Wiener Konzerthaus a nemzetközi zenei élet egyik legnagyobb és művészileg legprogresszívebb intézménye. A szeptembertől júniusig tartó évad során mintegy 750 széles körű rendezvény zajlik, és több mint 600 000 látogató hallgathat meg mintegy 2500 különböző szerzeményt. Ezzel az átfogó és változatos kínálattal a Wiener Konzerthaus – a Bécsi Állami Operaházzal és a Musikvereinnel együtt – központi szerepet játszik Bécs, mint a világ egyik zenei fővárosa hírnevében.

A Wiener Konzerthaus a kezdetektől fogva a legmagasabb kulturális célokat és művészeti küldetést képviselte: „A szép zene művelésének helyszíne, a művészeti törekvések találkozási pontja, a zene otthona és Bécs kulturális központja.” Ebben a szellemben avatták fel 1913. október 19-én a Konzerthaust egy ünnepi koncerttel, amelyen I. Ferenc József császár is részt vett. Ebből az alkalomból Richard Strauss új zeneművet komponált, melyet a nyitókoncerten mutattak be.

A Wiener Konzerthaus mindig is nyitott volt az új művészeti hatásokra, és igyekezett a hagyományok iránti igényeket is kielégíteni. Az idő múlásával a Wiener Konzerthausban 1913 óta megrendezett rendezvények jellege és köre bővült, tükrözve a kor kulturális és társadalmi életének változásait.

A Wiener Konzerthaus számára az 1938 és 1945 közötti évek a kulturális elszegényedés időszaka volt. A náci időszakban is önálló intézményként működött tovább, de a bűnös rezsim rendelkezésére bocsátotta kapacitását, és ezzel gyakorlatilag kifosztotta központi értékeit. Azzal, hogy folytatták a komolyzenei koncertek rendezését, azt a látszatot próbálták kelteni, hogy egy méltóságteljes magaskultúrát ápolnak (bár drasztikusan leszűkített repertoárral), de a nagytermet elsősorban népszerű programoknak szánták. A könnyűzenéből, kabaréból és művészi számokból álló vegyes és egyszerű program célja az volt, hogy elvonja a dolgozó lakosság figyelmét a mindennapok háborús borzalmairól.

A két világháború közötti időszak társadalmi megrázkódtatásai és pénzügyi válságai kitörölhetetlen nyomot hagytak a Konzerthaus művészeti tevékenységében, széleskörű kulturális palettát generálva, amely a maga korában úttörő volt. A klasszikus repertoárra való következetes odafigyelés mellett a húszas-harmincas évek programjaiban nagy premierek, jazz- és populáris koncertek, neves írók felolvasásai, spiritizmusról szóló előadások, modern tánc rendezvények, szimpóziumok, konferenciák, vívó- és ökölvívó-világbajnokság szerepelt.

A második világháború után a Konzerthaus fontos szerepet játszott az osztrák zenei élet felélesztésében és megújításában, a következő években a kortárs zene vezető szervezője lett Ausztriában és a nemzetközi jazz legkeresettebb színtere Bécsben. A Konzerthaus rendezvénysorozata meghatározó nyomot hagyott a bécsi kulturális életben. Azóta a régizene, a jazz és az újzene kiemelten szerepel a Konzerthaus programjában, hozzájárulva a klasszikus zene ünnepéhez annak teljes spektrumában.

A Wiener Konzerthaus egyedülálló atmoszférája nemcsak a nemzetközi zenei szcéna művészeit vonzza, hanem számos egyéb társasági esemény színhelye is, mint például bálok, konferenciák, vacsorák, céges bemutatók és ünnepségek. A Konzerthaus tapasztalata a legkülönfélébb rendezvények lebonyolításában a húszas évekig nyúlik vissza. Legutóbbi teljes felújítás alkalmával (1998–2001) a műemlék épületet a legmodernebb technikával szerelték fel, hogy megfeleljen a harmadik évezred kihívásainak.

A Wiener Konzerthaus épülete

Amikor 1913-ban, két év építés után hivatalosan is megnyitották a Wiener Konzerthaust, az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legmodernebb épületének számított. A neves színházi építészek, Ferdinand Fellner és Hermann Helmer új mércét állítottak a tervezés során az épület látogatóbarát légköre, építési technológiája és modern felszereltsége tekintetében.

A belső kialakítás az építészek gazdag tapasztalatáról tanúskodott. Az előcsarnokot és a lépcsőket úgy alakították ki, hogy mintegy 4 000 fő szabad áramlását biztosítsák, míg a három koncertterem - melyek egy szinten kaptak helyet, de egymástól akusztikailag elválasztva - külön-külön vagy együtt is használhatók különböző koncertek, rendezvények lebonyolítására.

Az épület akusztikája és atmoszférája a kulturális rendezvények széles skálájához alkalmas volt, a büfé, kávézó és három étterem pedig a modern koncertlátogatók minden gasztronómiai és társadalmi igényét kielégítette. A bécsi hagyományos zenei életben újdonságnak számító épület tágas és kényelmes légköre elragadtatta a közönséget és a kritikusokat.

Az épületegyütteshez tartozik még a Zene- és Előadóművészeti Akadémia (ma Zene- és Előadóművészeti Egyetem) épülete, melyben az egyetemi oktatási helyiségek mellett az 520 férőhelyes Akadémiai Színház is helyet kapott. Ezt a színházterem szolgál a Burgtheater második színpadaként, ahol többek között modern darabok bemutatására kerül sor.

A Wiener Konzerthaus teljes felújítása és bővítése

A Konzerthaus építészetileg a historizmus és a szecesszió ritka kombinációját képviseli. Az épület magas színvonalú kivitelezése az évek során kevés átalakítást tett szükségessé, és ezek úgy történtek, hogy a Konzerthaus eredeti állapotát nagyrészt megőrizték.

Az épület eredeti állapotának megóvása központi szerepet kapott az 1998-tól 2001-ig tartó teljes felújításban is. A történelmi szerkezeti elemeket részben rekonstruálták, részben felújították, az épületet a legmodernebb technikával szerelték fel és a pinceszinten egy negyedik koncertteremmel (Berio terem) is bővítették.

Az épület felújításával és bővítésével párhuzamosan a teljes épületgépészeti és elektromos rendszer rekonstrukciója is megtörtént, a szellőzőrendszerek korszerűsítésével, a liftek beépítésével egyetemben, valamint az általános és a színpadi világítás is a mai kor követelményeinek megfelelően került átalakításra.

Az építészeti örökség gondos és felelősségteljes kezelésének köszönhetően a Wiener Konzerthaus ma a világ egyik legmodernebb koncerthelyszínének tekinthető, miközben őrzi történelmi gyökereit.

A Wiener Konzerthaus koncerttermei

Az épület első emeletén kapott helyet a három klasszikus koncertterem. Középen az előcsarnok felett a Nagyterem (Großer Saal), mellette egy közepes és egy kisebb kamaraterem, a Mozart terem (Mozart-Saal) és a Schubert terem (Schubert-Saal).
Az 1998-tól 2001-ig tartó felújítás alkalmával az épület alagsorában új többcélú, de elsősorban kortárs koncerthelyszínt alakítottak ki, ez lett a Berio terem.

Nagyterem (Großer Saal)

Az épület központi részén található a Konzerthaus fő hangversenyterme, a Grosser Saal (Nagyterem). Klasszikus kiegyensúlyozottsággal és térérzettel megtervezett színpada az évek során számos emlékezetes koncert színtere volt.
A nagyteremben található Ausztria legnagyobb koncert orgonája, melyet 1913-ban készített a neves Rieger Orgelbau orgonaépítő cég.
A világhírű zenekaroknak, virtuóz szólistáknak, neves karmestereknek és legendás jazz-zenészeknek otthont adó Nagyterem több, mint 1800 fős közönséget fogad be, és tökéletes helyszínt biztosít a legkülönfélébb zenei tevékenységekhez. A nagyterem a felújítás során technikai felszereltség és a közönségkomfort javulása mellett továbbra is megőrizte eredeti eleganciáját.

Nagyterem adatai:

Terem alapterülete: 750 m²
Színpad: 170 m²

Férőhelyek száma: 1865 fő

Nézőtér: 1116 fő
Erkély és páholyok: 361 fő
Galéria: 388 fő

Mozart terem (Mozart-Saal)

A Mozart terem tökéletes környezetet biztosít minden típusú kamarazenéhez a vonósnégyesektől a kamarazenekarokig. Körülbelül 700 fős közönség befogadására alkalmas – ez ideális méret a kamarazene és a fellépések meghittségének megtapasztalásához.
A Mozart terem egyedülálló akusztikája révén világszerte elismertségnek örvend. Ez a vezető együttesek és szólisták kedvencévé teszi – valamint a hangfelvételek kedvelt helyszínévé. Az épület felújítása során ezt figyelembe vették: a Konzerthaus többi helyiségéhez hasonlóan a Mozart-terem is közvetlenül kapcsolódik egy hangstúdióhoz és egy műszaki vezérlőteremhez.

Mozart terem adatai:

Terem alapterülete: 330 m²
Színpad alap: 65 m²
Színpad max.: 105 m²

Férőhelyek száma: 704 fő

Nézőtér: 456 fő
Erkély: 248 fő

Schubert terem (Schubert-Saal)

A Schubert terem ünnepi megjelenésével egy tökéletes kamarazenei szalon, a felújítás során helyreállított ablakok visszaadták a helyiség elegáns, légies megjelenését. A körülbelül 320 férőhelyes terem kamarazenei koncertek, fogadások, vacsorák és előadások megtartására alkalmas. Otthont ad a népszerű délidős koncertsorozatnak, valamint olyan rendezvényeknek, amelyek lehetővé teszik az ígéretes fiatal zenészek számára, hogy professzionális koncertszínpadon léphessenek fel. Sok zenei karrier indult be a Wiener Konzerthaus Schubert termében.

Schubert terem adatai:

Terem alapterülete: 240 m²
Pódium alapterülete: 50 m²

Férőhelyek száma: 320 fő

Berio terem (Neuer-Saal, majd 2009-től Berio-Saal)

A Wiener Konzerthaus az új zene vezető népszerűsítője Ausztriában. 1945 óta több mint 1600 világpremierre került sor itt, ami jól mutatja, hogy a Konzerthaus milyen intenzitással vesz részt a kortárs zenei életben.
A kortárs zene különböző áramlatainak jobb bemutathatósága érdekében az 1998-tól 2001-ig tartó teljes felújításkor az épület alagsorában új termet alakítottak ki. A kezdetben Új teremnek (Neuer-Saal) hívott, majd 2009-től Berio teremnek (Berio-Saal) átkeresztelt koncertterem rugalmas színpadi, elektroakusztikus és fénytechnikai berendezéseivel a kortárs zene kihívásainak és igényeinek megfelelően a legmodernebb helyszínt kínálja. De ez nem csak a nemzetközi kortárs zenei szcéna otthona. Szinte korlátlan lehetőségekkel rendelkező teremként ideális műhelymunkákhoz, gyerekkoncertekhez, hangfelvételekhez és próbákhoz, művészi kísérletekhez és mindenféle társasági rendezvényhez.

Berio terem adatai:

Terem alapterülete: 340 m²

Férőhelyek száma: 400 fő

A Berio terem névadója

A 2009/2010-es évad elején az Új termet átkeresztelték Berio teremnek.
Luciano Berio (1925-2003) olasz zeneszerző, a 20. század egyik legfontosabb zenei újítója volt. Berio meghatározó szerepet játszott az elektronikus zenében és az új kompozíciós technikák kifejlesztésében. Emellett műveiben kibővítette és kiterjesztette a hangszeres technikákat és a hang kifejező spektrumát.
Berio rendkívül változatos kompozíciós életművet hagyott hátra. Munkásságának egyik sajátos jellemzője a konstruktív „párbeszéd” igénye a zenetörténettel, ami mindig áthatotta új formák és hangzások keresését. Zenei úttörőként és szenvedélyes zeneoktatóként Luciano Berio maradandó hatást gyakorolt az egymást követő generációkra.

Az épület felújításának és bővítésének tervezése

Nemzetközi építészcsapat részeként 1998-ban sikerült rész vennünk a Wiener Konzerthaus felújításának és bővítésének tervezésében. A rendkívül izgalmas tervezési feladatot és eredményét külön oldalon mutatjuk be. Részletek ›

A tervek és látványtervek mellett számítógépes videóanimáció is készült az épületről - természetesen 1998-as technikai lehetőségekkel. Az animációt müsorára tűzte az osztrák ORF televízió - bemutatva és népszerűsítve ezzel a Wiener Konzerthaus felújításának és bővítésének megoldásait.