Csók István vízimalom

Az egresi Csók István vízimalom rövid története

A műemléki védettséggel rendelkező Csók István vízimalom és lakóház 1820 körül épült a Fejér megyei Pusztaegres (ma Sáregres) község déli határában, a Malomcsatornára települve. Az épületben a malom funkción kívül helyet kapott a mindenkori főmolnár lakása is. A malomépülettől északnyugatra álló lakóépületben az első molnárlegény lakása volt, a hozzá tartozó gazdasági épületekkel. A malom tágabb környezetében mezőgazdasági területek (szántó, rét), természetvédelmi terület, halastavak, erdős ligetek terülnek el.

Az épület a 2. világháborúig működött vízimalomként. A háború súlyos károkat okozott, ekkor semmisült meg a délkeleti homlokzathoz kapcsolódó „kétlyukú” téglahíd is. A részleges helyreállítást követő évtizedekben főképp magtárként használták, ennek károsító nyomaival találkozhatunk ma is.

A malom eredeti berendezésének nagy része megsemmisült, illetve leszerelték és széthordták. A beépített vízturbinák (fő-és tartalék turbina) megmaradtak eredeti helyükön a turbina-házban, a hozzájuk tartozó, öntöttvas tartószerkezetre felfüggesztett meghajtó tengelyekkel, kúpfogaskerekes áttételekkel. Az emeleten szintén található egy mennyezetre felfüggesztett acél tengely, rajta pár öntöttvas kerék, mely a meghajtásban a transzmisszió szerepét töltötte be. Ezeken kívül az eredeti gépeknek és berendezésnek csak nyomait lehet felfedezni néhány födémátvezetés és felfüggesztési hely formájában. Jelenleg a malom üresen áll és várja sorsának méltó rendezését.

Tervezett funkciók

A helyreállított Csók István vízimalom és lakóház, figyelembe véve a műemlékvédelmi és gazdaságossági szempontokat, kettős funkcióval fog üzemelni. Az épületben lévő főmolnár lakása - helyreállítás és korszerűsítés után - megtartva eredeti rendeltetését, a tulajdonos lakhelyéül szolgál, míg a malomrész idegenforgalmi szezonban a falusi túrizmus keretében színvonalas és kultúrtörténeti értékkel bíró szálláshelyként funkcionál, szezonon kívül zárt rendszerű, bentlakásos oktatási, bemutató és konferencia célokra hasznosul, kiegészülve étkezési és rekreációs lehetőségekkel. Ilyenkor külső vendégforgalom nem jellemző. Az étterem részben lehetőség nyílik a meglévő, restaurált malomberendezések részben eredeti helyén történő bemutatására. Az egykori első molnárlegény lakóházában gondnoki lakás és néhány kiszolgáló funkció nyer elhelyezést.

Homlokzati kialakítás

A malomépület homlokzata az eredeti állapotot leginkább megközelítő módon kerül helyreállításra. A felmenő falak nagymértékű nedvesedése miatt kiszellőztetett kő lábazat készül az eredetivel azonos magasságig, a külső falfelületek simított légzőképes vakolattal és törtfehér színű, jó páraáteresztő képességű festéssel újulnak meg. A földszint feletti födémmel azonos magasságban lévő, egyszerű tagozatú osztópárkány, valamint az eresznél és oromfalon körbefutó, tagozottabb főpárkány, a megmaradt részletek alapján, az eredetivel azonos módon helyreállításra kerül.

A meglévő rossz állapotú ablakok cserére szorulnak, a korábban befalazott ablaknyílások kibontásra kerülnek, egyedi gyártású, faszerkezetű, gerébtokos nyílászárók kerülnek beépítésre. Az ablakokat 15 cm vtg. egyszerű tagozatú vakolatsáv keretezi. A lakás és malomrész ablakai más-más ablakosztással készülnek (a malomrész ablakai az ipari épületekre jellemző rácsos ablakosztást kapnak). A befalazott boltíves nyílások kibontásra kerülnek, a kibontott nyílásba egyedi gyártású, faszerkezetű, íves üvegfal kerül elhelyezésre. Tetőfedés kevert színű hódfarkú cserépből készülő kettős hódfarkú cserépfedés Tetőablakok: íves tetőkiemelés, fedése megegyezik a tető fedésével, alatta a tetőszerkezetbe integrált loggia.

Alkotók

Generál tervező: ArchiCom Építész Stúdió

Vezető építész: Szakál Csaba

Építész: Bozóki Judit
Belsőépítész: Ruttkay-Miklián Ágota Tartószerkezet: Nagy Sándor

Építtető: Magánszemélyek és Sztrádateszt Kft.

Tervezés éve: 1997-2003

Épületgépészet: Hermán Sándor
Épületvillamosság: Ruska László
Kert és tájépítész: Jeszenszky Mariann